animáció, 11′ 44”
A videó alapjául egy ismeretlen műemlékgyűjteményből származó, 1954-ben készült, 50×80 mm-es analóg fénykép szolgált. A digitalizálás után a fényképen látható emberi alakokat a kollázs elvein alapuló különböző technikák – vágás, kivágás, újrarajzolás és rárajzolás – segítségével reanimáltuk, majd különféle videószintetizátorok és “image to video” algoritmusok segítségével kombináltuk őket.
Roland Barthes a Világoskamra című művében a fényképet egy halott dolog élő képének nevezte. Ehhez kapcsolódóan a videó elkészítése számunkra is egyfajta különleges rituálé volt: a rögzített felvétel alapján elképzelt és létrehozott mozdulatsorok szinkronizálásának és ismétlésének eredményeként a múlt dokumentált pillanata egy groteszk emlékké vált, amely a létezés és a nem-létezés, a valóság és a képzelet határán mozog.