blanche the vidiot – Tóth Kinga http://www.kingatoth.com/
2021 ArtColony Cered, Media Art Symposion /https://artcolony-cered.com/
A hangár tematika félig etimologizáló, félig játékos olvasata indított el bennünket az alkotások koncepciója felé: hangok áradatában vagyunk állandóan – belső és külső, saját és elsajátított, magán és közös hangokéban –, amik formálnak, és amiket mi formálunk. A falu és a művésztelep miliője mint helyszín és mint vízió hasonló kettőségek felől is megragadható: a helyi mint helyspecifikus, ezáltal általánost megmutatni tudó; a múlttal folyamatosan számot vető és arra reflektáló, egyben a jövő felől értelmezett; a helyi közösség és a gyüttmentség, a be/telepesedés mezsgyéjén mozgás gerjeszti azt a folyamatos oszcillálást, ami az Alaprajzaink vázát is adja.
E konstruktív kettőségek, sokaságok felől közelítve kérdezzük munkáinkkal, egyfelől: mit jelent a hang, a hangok tere? Érthetjük ezalatt a leginkább a fizikális vagy a pszichoakusztikai befogadás szintjén megjelenő térbeliséget. Megtapasztalhatjuk egymással dialogizáló, vagy egymás társaságában monologizáló hangáradatként, a szemantikaiként értett, vagy a tárgyi észlelésből, az érzésekből, érzelmekből, szubjektív állapotok közötti átmenetekből kiragadott és megélt sokhangúság teresüléseként is. Hol, hogyan képződik meg ez? Hogyan talál helyet, teresül az alkotás és a befogadás csak elméletben szétválasztható egységében a hangok sokszólamúsága – múlté és jelené, jövőé, a versé és az éneké, a hétköznapi és a határ-tapasztalaté, a gyermeké és a visszaemlékezőé, a térbe belépő idegené?
Másfelől: hogyan szólaltatható meg a tér, mi egy tér hangja? Mennyiben, milyen formában őriz egy – esetünkben: elfelejtett, elhagyatott – tér hangokat? A jelentéstér, a befogadás és az alkotás tere milyen hangot keres magának? Hogyan lehetséges a tér (az üresség) és a hang, a rezgés (a forma) egymásbajátszatása? Hogyan szerezhetünk tapasztalatot a hangról a látvány által – és fordítva? Hogyan tör ki a szó a szöveg textúrájából? Leképezheti-e a mikrokörnyezeti hang és mérték a globálist – van-e, artikulálható-e művészileg kapcsolódás e legkisebbek, legintimebbek és legtávolabbiak, legáltalánosabbak között? Mi a mértéke az emlékezésnek, a megszólaltatásnak, a legkisebb belakott vagy elhagyott térnek, a kapcsolódási útnak mindezek között?
14, 32 m²
videó, 05′ 58”
Egy két éve lakatlanul álló ház, az ott maradt élet nyomai, megdermedt idő.
Amiket, akiket elfelejtettünk. A szöveg mintegy hangtestet ad a térben megteremtett hiánynak, bár maga a vers sem a létformák, anyagok, személyek megnevezésével „írja őket bele a térbe”, inkább fosztóképzőket, az elvételt, az eltűnést, az elfelejtést mint aktust nevesíti meg, a cselekvések „tárgya” (időnként maga az ember) a saját eltávozásával képződik meg. A szoba panoptikuma a hátrahagyott nyomoknak, az itt maradt hangoknak, az eltávozottak után keletkezett űrben való kongásnak.
Egy női test alaprajzát is körbejárja, lefúr a kontúrok alá, élve boncolja a nőház-nőtér korban, helyben, anyagban különböző állapotait, egyfajta folyamatos jelenben lévő panoptikumot megteremtve.
A videó egy női test alaprajzát is körbejárja, lefúr a kontúrok alá, élve boncolja a nőház-nőtér korban, helyben, anyagban különböző állapotait, egyfajta folyamatos jelenben lévő panoptikumot megteremtve.
10,3 m
videó, 04’17”
A videó- és hagjáték a transzmisszió állapota, egy folyamatos, nem szűnő át-és visszamenet üresből „telibe”, éretlenből érettbe, játékból dermesztő valóságba, kacajból „megtörésbe” vagy tragédiába – kislányból-fiatal nőbe. A kút és a gyóntatófülke öblösíti a hangot, tompítja a beszédet, a játék kacaja összemosódik a jajkiáltással, melyre imafolyamok felelnek. Női terek elevenednek meg -és kerülnek újra búra alá.
12 h
hangjáték, retro szemüveg, 11′ 23”
A hangjáték előzetese egy önmagam (Tóth Kinga) által irányított regressziós elvonulási folyamat volt, mely során 12 órát töltöttem különböző állapotokban ébrenlét és alvás között, ezen állapotokat írással és hangfelvétellel rögzítettem teljes sötétségben és „más állapotokban”. Így a folyamat végén számomra sem volt világos, mely felvételek sikerültek, és hogy mik hangzottak el. Belső utazásom során megtalálom a legutolsó szobát, végigjárva az életem különböző hasonló állapotú szakaszait (műtétek, altatások, főként kórházi kábításban lévő állapotok és ébrenlétek, emlékezések), majd megérkezem az eddig magát fel nem fedő utolsó szobába, ahol már senki és semmi más nem vár, csak önmagam.
