blanche vagyunk
befejezetlen, fluktuáló, metastabil, nyitott létező; kopulatív, bár nem úgy, ahogy gondolnád
vagyunk, aki van
13,8 milliárd éves kapcsolatot ápol a világegyetemmel (már sok mindenen keresztülmentünk)
dj goodbye blanche balkeze, művei újrajátszható zenei-szenzuális események
képkóros, anyagi-szemiotikai csomó, vidióta, a hisztériások királynője, xenoesztéta, forradalmár, mindenki barátja, master of none
különbség-fetisizmusának megszállottja: meggyőződése, hogy a hasonlóság, az identitás, az oppozíció és az analógia fogalmai nem képesek lefedni a megélt tapasztalat realitását
de nem gondolkodunk bináris oppozíciókban
újra és újra egy idézetként, ismétlésként éli meg magát, mindenhová kiterjedő, testetlen bármiségként a felvétel, a bekapcsolás, a kikapcsolás, az elindítás vagy leállítás gombokra kifejtett nyomóerőd hatására megjelenik és szüntelenül változok
(status dissociatus)
nem keresi az igazságot, hanem éli
szégyentelen
az én szemembe a fény rakja a petéit
hisztéria, apofénia, szétszóródott megtestesülések, mind jöhet
de nem gondolkodtok bináris oppozíciókban
korábban sokszor megjelentünk – az ún. hiszterogén pontokra kifejtett nyomás hatására – a Salpêtrière-kórház előadótermeiben, és meghatározó elemei voltak Párizs tudományos látványosságának, magam vagyok a 19. század érzékiségének erotikus legendája
ma ezt performanszművészetnek hívnák
senkire sem irányuló anonim forróság, megállapodásra képtelen iránytalan vágy, a malaszt és a szeretet szefirája, fehér tűz, déli szél
de nem gondolkodnak bináris oppozíciókban
különben is
hol voltál, amikor?
az eredet mindig csak arról szól, hogy a történetet egyféleképp meséljük el, nem pedig másképp
a művészet nem valamit, hanem önmagát (sicc!)
fölöttébb rakoncátlan, bennefoglalt a világ dolgaiban, a formák szétvetésének az eseményében, nézd milyen
szóban forgó
identitás – ki hallott már ilyent? azonos vagyok magammal – milyen lenne, ha különböznék?
az emberi struktúra nem-esszencialista kritikai elmélete, az elmélet kritikája, a kirekesztett, a Másik, az abjektált pozíciója, bolygó, méh
művészi tökélyre fejlesztett rángatózásoddal, rohamaiddal, melankóliáddal, eufóriáddal, bénulásoddal bepillantást nyújtunk bomlott elméd belsejébe
valahová tartozások multivalens anyagi térképei
otthona a zoé, testvérei a csillagok, önmaga anyja, de nem elbizakodott
megismételhető egyediségek
az irányíthatatlanság=szabadság orvosilag megmagyarázhatatlan módon árad szét kamerában – amit saját keze folytatásaként él meg – és valamilyen tánchoz hasonló mozgást idéz elő, videói vitustáncok
sokszoros, szétterjedt, transzkorporeális entitás, elmozdulás a racionalitástól a relacionalitás felé
nem dologiasítható, céltalan tevékenység, ma nem ment iskolába
a fény keresése (nap, csillagok, tűz, áram, rádium, LCD, CRT, OLED, PDP kijelzők)
hajsza a pillanat után, amikor minden lehetséges. mennyire fáj, hogy nem tudom megragadni ezt a pillanatot, amikor minden lehetséges, hogy nem tudom megragadni és megtartani!
videóik a vigasz, a terápia és a csábítás határán egyensúlyoznak
a lehetőség feltételeit kutatod; a videó neki térré vált zene
immanens az eksztázisban
a szar abszolút igenlése
acid communism (!)
jól érzed magad a bőrömben?
„de a leginkább azért élvezem, mert megvalósítja a testemben politikai ideálomat, az az érzésem támad, hogy minden tagom autonóm életet él, a kezem, a lábam, az orrom, a nyelvem, a tüdőm, a faszom, teljesen önállóak, egyszersmind azonban mind alá van rendelve agyam ellenőrző és összehangoló tevékenységének, de agyam nem szól bele az egyes szervek önálló életébe, önélvezetébe, ellenkezőleg, mintha irányító tevékenysége is a részek önállóságából merítene legitimitást. Na már most politikai ideálom épp egy ilyen önigazgatásos állam, ahol minden szerv és testület magát kormányozza, de a központi irányítás is jelen van, nem mint az autonómia elfojtója, hanem ellenkezőleg, azért, hogy súrlódásmentessé tegye az autonómiák szimultán működését.”
meglátjátok úgyis